Vadászképességének nem csupán sötétben is látó szeme a bizonyítéka: a macska, par exellence farkától a legutolsó karma végéig vadászatra tervezett "gépezet".
A macska karcsú alkat, amelyhez még az is hozzájárul, hogy feje 180°-ban elforgatható. Gördülékeny gerince erős izmokkal felvértezett. Ehhez jön még az ugródeszkaszerű hátsó testfél és a különösen fejlett izomzattal bíró farok, amely segít az egyensúlyozásban. A felszínt laza szőrzet borítja, az eredmény pedig egy félelmetes vadász és csodálatos szabadulóművész.
Egyik legtöbbre tartott tulajdonsága a hihetetlen ügyes mozgás, amely minden bizonnyal még a legképzettebb légtornászokat is irigységre készteti. Be tud jutni csaknem mindenhova, ahová a feje is befér.
Mindezt kiegészíti remek egyensúlyozó készsége. Rugalmas gerince, erős izomzata, amelyhez a miénknél sokkal lazább bőr és csontvázrendszer társul. Az egyik legfontosabb eltérés a macska és az ember csontozata között az a 40 csont, amennyivel többet tartalmaz a macskák teste. Az ő csigolyái ráadásul sokkal kevésbé merevek, és a kulcscsont is jóval keskenyebb.
Amellett, hogy számos előnye van a testfelépítésének, bizonyos szempontból hátrányai is vannak, hiszen a természetnek kompromisszumot kellett kötnie, amikor a Felis catust megalkotta. A vadmacska ragadozó volt, amely nem jutott rendszeres tápanyag utánpótláshoz. Ennek következménye többek között az is, hogy az egykori és mai macskák gyomra aránytalanul nagy, s a szívnek és a tüdőnek ennek megfelelően kevesebb hely jut. Ez azt is jelenti, hogy a támadó macska nem bírja túl sokáig szusszal, mivel a szíve és a tüdeje nem alkalmas a kitartó, heves mozgásra. Tehát itt a magyarázat arra, hogy jóllakott macska miért indul evés után ház körüli vadászatra. Az ősi késztetés arra sarkallja, hogy folyamatosan kutasson zsákmány után, hiszen bármikor bekövetkezhetnek a szűkös napok.
A macska a lehető legkevesebb energiát felemésztő vadászstratégiát dolgozta ki. Ennek az a lényege, hogy becserkészi az áldozatot, és lesben állva kivárja megjelenését, nappal vagy éjszaka, attól függően, mikor számíthat nagyobb sikerre. Jellemzően elrejtőzik valami mögött, s leginkább azokat a helyeket kedveli, amely megfelelő rejtő színt biztosít bundája mintázatához.
Fogak és körmök
A fogakat, amelyek halálos harapásra zárulnak, kapófogaknak nevezik, ezek azon a hegyes szemfogak, amelyek a fogsor két oldalán találhatók. Érzékenyek a nyomásra és rendkívül hegyesek., ezáltal segítséget nyújtanak a macskáknak, hogy megállapíthassa, pontosan milyen mélyre kell eressze őket ahhoz, hogy elroppantsa az ellenfél nyakcsigolyáját, azonnali halált okozva. Amikor ez megtörténik, gyorsan és hatékonyan, ugyanezeket a fogakat hívja segítségül, hogy felnyissa a tetemet, és hozzáférjen a meleg húshoz a szőr vagy tollréteg alatt. A legfinomabb munkát a feldarabolás során a metszőfogak végzik. Az őrlőfogak és különösen az oldalsó zápfogak csak akkor jutnak szerephez, amikor a zsákmány már falatokra van darabolva. A macskák hátsó fogain hegyes dudorok találhatók, ez meggyorsítja a táplálkozási folyamatot.
Nyugalmi állapotban a macska visszahúzza karmait az ujja végén található ujjpercek közelébe. Ennek egyik célja, hogy megóvja magát és a számára kedves társakat a sérülés veszélyétől, másrészt hogy vigyázzon a a karmok élére.
A macska 18 karma (4-4 hátul és 5-5elől) szaruszerű fehérjéből áll, ugyanez az anyag alkotja az emberi ujjak körmeit. A karmokat rugalmas ínszalag rögzíti az ujjperchez. Amikor a macska agya utasítást ad rá, más, ugyancsak rugalmas szalagok lendítik előre az ujjperceket és velük együtt a karmokat is.
|