Felelős állattartást a mindennapokban!

Az ember a környezetében található háziasított és vadállat-állományt a mindennapi élet során, széles körben használja. A körülöttünk élő állatokat tesszük ételként az asztalra, belőlük készülnek ipari módon termékek. Némely ember prémjükkel védi hidegben a testét, sokan az erdőkben hobbiból lövik őket, de vannak, akik állatukat családtagként tartják. Annyira hozzájuk szoktunk, hogy egyre kevesebb szó esik az állati élet tiszteletéről, pedig az állatok felhasználásának az ember sokat köszönhet.

Hagyományosnak mondható, hogy október 4-e, az Állatok Világnapja azzal telik el, hogy az állatvédők az ember által tartott gazdasági és kedvtelési állatok tenyésztését, tartását, a velük való bánásmódot összegezik.

Az állattartás két nagy osztályba sorolható: gazdasági állattartás, és kedvtelési célú állattartás. Míg a gazdasági állatok közé általában az ember számára (főleg élelmezési célból) iparszerűen tartott állatokat soroljuk, addig a kedvtelési állatok csoportjába minden más olyan állat tartozik, amelyet az ember "szeretetből", a velük való kapcsolattartás végett tart. Nem feledkezhetünk meg ezen a napon a prémtermelés céljából tartott (Magyarországon sok tízezer ilyen célból elpusztított) állatról, és a kísérleti laborok-telepek állatairól sem.

A gazdasági állatokat iparszerűen tenyésztik, hizlalják. E jószágok sok esetben minden természetes ingertől hermetikusan elzárva, stresszel teli környezetben érik el a feldolgozási állapotukat. A tenyésztési helyről a vágóhelyig jutás országon belüli, és nemzetközi formája is sok esetben gyalázatos. Libák és más szárnyasok szállítás közben sok esetben gyakran roncsolt állapotban jutnak a "végcélhoz", a juhok és sertések a megrakott teherautókon gyakran egymást széttapossák, csontjaikat törik a hosszú út alatt. Az állatok feldolgozása gyakran ilyen előzmények után valósul meg, s ezt az (élet)minőséget kapjuk vissza, mikor az étkezéshez vesszük meg a hiper-szuper áruházakban az akciós hozzávalókat.

A kedvtelési állatok köre évről évre egyre bővebb, hiszen nemcsak kutyát-macskát tarthatunk, hanem a hüllők, halfélék, díszmadarak, pókok-rovarok, egyéb állatok megszámlálhatatlan faja és fajtája áll rendelkezésre legális-illegális formában. Mindez azért, hogy mi, emberek tarthassuk őket. Az állatok beszerzése egyéni úton, és állatkereskedések által is megvalósulhat.A kedvelési állattartás a felelősségen kell, hogy alapuljon, a "kedvencként" tartott állatokat egy életen át kellene, hogy tartsuk, és megfelelő háttérrel kellene rendelkeznünk a tartási-egészségmegőrzési költségek fedezéséhez.

Az állattartáskor fontos lenne, hogy az állat védelme érdekében megfelelő életteret alakítsunk ki. Magyarországon évente többszázezer állat válik otthontalanná (megunás, érdektelenség miatt), a gyepmesteri telepeken az országban több tízezer állat kerül elpusztításra.

A tél közeledtével ruhatárunkat is selejtezzük, és van, aki prémből készült testfedővel helyettesíti a régi kabátot. Gondoljuk arra, hogy csak az országban több tízezer szürke róka válik a prémkészítés áldozatává, a más, ilyen célból tenyésztett apró gerincesek (hörcsögök, nyércek, csincsillák) száma sok százezer. Ha nem vásárolunk prémeket, csökken az igény, és a termelési kapacitás. Öltözve is védhetjük az állatokat, hiszen az élő állatból készült prémnek van alternatívája...

A laborállatok kérdésköre igen bonyolult. Joga van-e az embernek (mint főragadozónak) más fajú élőlényeket felhasználni arra a célra, hogy saját maga túlélését segítse? Emberi szemszögből a válasz egyértelmű: igen. De ha beleképzeljük magunkat egy laboratóriumban kísérleti állat bőrébe, a kérdésre adott válasz már nem ilyen határozott. Ilyenkor elgondolkozunk, és azt mondjuk, hogy igen, de" A laboratóriumi állatok száma a világon eléri a százmilliót, védelmük fontosságára való tekintettel "saját" napjuk van, mégpedig: Laboratóriumi Állatok Világnapja. Minden évben április 24-e.

Október 4-én, az Állatok Világnapján, és az év egészében éljünk úgy, hogy a természettel, környezetünkkel, az abban található más fajú élőlényekkel való kapcsolatkor megtaláljuk a humánus normát. Hozzuk létre az élet tiszteletén alapuló állattartást, egy magasabb szintű környezeti kultúrát, hogy aztán majd mi emberek egymással szemben is hasonló elvárásokat támaszthassunk.